Kövesd a kékes füstöt!

 A stockholmi villamos rövid története

1. kép: 100 év különbség a Királyi Drámai Színház (Dramaten) előtt

Mint minden nagyvárosban, Stockholmban is a XIX. század második felében indult meg a tömegközlekedés ma ismert formája. Igaz, ebben az időszakban Svédország a szegényebb országok közé tartozott Európában, így a többi fővároshoz képest későn, csak 1877-ben indult meg a lóvasúti (hästspårväg) közlekedés, azonban ezt követően szinte minden évben nyitottak egy-egy új vonalat, vagy szakaszt. A villamosítást 1901-ben kezdték meg, innentől számítható a stockholmi villamos (spårvagn) története. A vonalhálózat az 1940-es években érte el legnagyobb kiterjedését, majd az 50-es évektől fokozatosan visszavágták.

2. kép: A Slussen csomópont az 1940-es években, villamosokkal

A villamoshálózatra a végső csapást az 1967-es év jelentette. Ekkor tért ugyanis át az ország a jobboldali közlekedésre, és a még meglévő 5 villamosvonalat olcsóbb volt megszüntetni, mint átalakítani. 1991-ben merült fel ismét a villamosközlekedés gondolata. A város közepétől (Sergels torg) a helyi városligetig (Djurgården) ismét kiépítették a vonalat (Spårvägs City), mely a 7-es számot kapta (az 1967-ig ugyanezen a vonalon közlekedő járat után). Jelenleg négy villamosvonal van a városban.

3. kép: Sergels torg-i végállomás

Villamos-nap

2014. június 1-jén volt szerencsém részt venni Stockholmban a villamos-napon (Spårvagnens dag). A helyi Metro újság adott hírt arról, hogy vasárnap régi villamosok és buszok fognak közlekedni a Djurgården-szigetre, illetve a közlekedési múzeumhoz Södermalmba.

4. kép: Az első Metro újság 1995-ben jelent meg, Stockholmban

Tehát reggel bementem a Norrmalmstorg térre, ahol az esemény egyik végállomása volt, ugyanis itt van olyan hurokvágány, ahol vissza lehet fordítani a nosztalgiamenetet. Innen lefelé a gyönyörű vízparti sétányon a villamosvonal mentén sétáltam a másik végpontig, amely a remiz volt (Djurgårdshallen) az ABBA-múzeum és a híres XVII. századi hajót bemutató Vasamuseet közelében.

5. kép: A remíz egy hóeltakarító-kocsival

Út közben többször találkoztam a felvonultatott nosztalgiaszerelvényekkel:

Az 24-es pályaszámú SSB A2 a város egyik első villamosa volt, az 1910-es években járt, most a korabeli 182-es pályaszámú SSB BC4 kocsit csatolták utána. A kor szokása szerint ezek még nyitott peronosak voltak jellegzetes fékezőkarral a kocsi végén.

6. kép: A 182-es a Norrmalmstorg-on

7. kép: A 24-es begördül a Nordiska Museet elé

A húszas éveket a 335-ös pályaszámú SS A12 képviselte, zárt kocsiszekrénnyel, elhúzható ajtókkal.

8. kép: A 335-ös visszafordulóban, kalauzzal az ABBA-múzeum előtt, háttérben a Nordiska Museet

Szintén a húszas évekből egy olyan kocsit is felvonultattak, amelynek képviselői egészen a 60-as évekig járták Stockholm sínjeit. A 76-os pályszámú SS A1 motorkocsi körben ablakos volt, és üvegezett harmonikaajtókkal látták el. Egy ilyenbe a remízben aztán be is nézhettem.

9. kép: A 76-os érkezik a Királyi Drámai Színház elé

A 333-as pályaszámú SS(2) A31 göteborg-i „mustang” becenevű villamost nem csak utasként, hanem a gyerekek vezetőként is kipróbálhatták a remízben,

10. kép: Villamos-vezetés gyerekeknek

ahol előadást lehetett hallgatni, beszélgetni, kiadványokat és más ajándéktárgyakat vásárolni. És persze be lehetett járni a mai Bombardier Flexity Classicokat is. A remíz előtt állt egy 60-as és egy 70-es évekből származó Scania-Vabis busz.

11. kép: Scania-Vabis busz az 1960-as évek elejéről és a gyakran járatott nosztalgiaszerelvény motorkocsija

12. kép: Scania-Vabis busz az 1970-es évek végéről és a gyakran járatott nosztalgiaszerelvény café-kocsija

Még egy régi busz futott ezen a napon Stockholm útjain: egy 1967-es Leyland emeletes busz.

13. kép: Leyland a közlekedési múzeum előtt a város címerével, Szent Erikkel

 Minden évben van villamosnap, aki arra jár, ne hagyja ki!

További képeim itt találhatóak:

http://indafoto.hu/vadasz2/sparvagnens_dag_20140601_stock

További információk a villamosokról pedig itt:

https://www.sparvagssallskapet.se/

http://www.djurgardslinjen.se/en/trams/

Az idei Múzeumok Éjszakáján, 2014. június 21-én debütált az Aeropark (korábban Ferihegyi Repülőgép Emlékpark) igényesen restaurált 1981-es évjáratú Wartburg 353w típusú felvezetőautója, a korszaknak megfelelő fehér-sárga színben. Sajnos a Follow Me jelzés és a villanó lámpa még nem került fel a tetejére.

1981-es Deluxe, műanyagkilincses, nagy köténylemezes, újfajta felnivel, de még banánkormányos, ülésein fejtámasszal.

Az eddig látott képek alapján lehet, hogy szerencsésebb lett volna egy egy évjárattal korábbit választani, de a minden valószínűség szerint ilyen példányok is jártak a repülőtér betonján.

"Megérkeztek Ferihegyre a Wartburg gyártmányú személygépkocsik" - közli szűkszavúan a Légiközlekedés 1973. november 22-i száma, s mellé képet közöl, melyen 15 db Wartburg 353-as sorakozik a repülőtér épületénél. Annyira frissek voltak még, hogy jól látható rajtuk a négyzet alakú "Próba"-rendszám. Később a belreptéri forgalomban a típusuknak megfelelő kezdőbetű és szám formátumú rendszámmal látták el őket (pl. W-5) - ez a rendszer még jelenleg is használatos.

Ugyan a fénykép fekete-fehér, valószínűsíthető, hogy a kocsik világos-olajbarna színűek voltak, mely a leggyakoribb színűk volt a repülőtéren és általános feladatokat láttak el (talán az úgynevezett világos-olajbarna színű Wartburgokból is gyártották a legtöbbet Eisenachban).

De lehettek narancssárgák (mandarin) is, mely az 1970-es évek elején szintén kedvelt szín volt a türingiai gyárban, ez főleg a kelet-német légitársaság, az Interflug járműveinél volt jellemző.

Ekkor ugyan még nem, de az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején már bizonyosan az LRI-nél is a Wartburg 353w típust alkalmazták felvezető autóként (follow me), egészen 1990-es évek elejéig. Ezen időszak alatt több átalakulást is megértek.

Ezeken az autókon nem a ma általánosan használatos, fekete-citromsárga kockás festést alkalmazták, hanem a hetvenes évek végétől fehér alapon három sárga csík (egy az autó középvonalán, kettő pedig az oldalán, az övvonalnál futott körbe) - no meg az elmaradhatatlan sárga villogó és "FOLLOW ME" felirat - jelezte az autó rendeltetését.

1984-ben hozta ki a VEB Automobilwerk Eisenach a 353w modell modernizált változatát, melynél az addig krómozott elemeket feketére festették. Ekkortájt a repülőtéren is változott a felvezetőautók dizájnja, a fekete-hűtőrácsos autók fehér helyett pirosak lettek, és csupán egyetlen sárga csíkot kaptak középre.

1985-ben ismét újítottak az autógyárban, így a hűtő jobb elhelyezése érdekében új homlokfalat kapott a típus. Ennek megfelelően az évtized vége felé Ferihegyen is megjelentek az előlhűtős modellek, immár zöld színben.

A Wartburgok mintegy 20 évi ferihegyi (kifutó)pályafutásának végét a rendszerváltás, és ezzel együtt a gyár megszűnése, de legfőképp a jobb, nyugati (VW) modellek megjelenése jelentette.

Szintén 40 éve, 1973. január 31-én jelent meg először a Légiközlekedés című újság, a "MALÉV és LRI dolgozóinak lapja". Mint az alcíme is mutatja, kettős funkciót töltött be, a dolgozók államában a két cég dolgozóit érdeklő híreket közölt (ezen belül jelentős helyet foglaltak el a KISZ-szervezet közleményei), és természetesen a vállalatok fejlődését is nyomon követhetjük. Igaz, a riportokból gyakran hiányról és rossz munkakörülményekről is hírt kaphatunk. Minthogy sok dolgozó a Ferihegyi Repülőteret is magába foglaló XVIII. kerületben lakott, így helyi események is helyet kaptak lapszámokban.

Az újságot eredetileg 1 forintért lehetett megvásárolni, később alanyi jogon a dolgozók postaládájába kézbesítették. Az alcím is "A Magyar Légiközlekedési Részvénytársaság belső lapjá"-ra változott.

1991-ben az LRI külön lapot, a Repülőtéri Magazint indította útjára. Ez 2002-ben, az LRI két részre osztásával a Follow Me címet vette fel a Budapest Airport Rt. lapjaként.

40 évvel ezelőtt, 1973. január 1-jén alakult meg a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), pontosabban kivált az addig az egész hazai polgári repülést átfogó Magyar Légiközlekedési Vállalatból (MALÉV). Ekkorra a Ferihegyi Repülőtér megnövekedett forgalma szükségessé tette, hogy a légi fuvarozási, valamint a légi irányítási és repülőtér-igazgatási feladatokat  külön vállalatok lássák el.

Természetesen továbbra is szoros együttműködésben dolgozott a két vállalat, hiszen közös volt az érdek (a polgári repülés biztosítása Ferihegyen), s szoros összefonódás volt a két vállalt között – számos földi kiszolgálási tevékenységet továbbra is a MALÉV kötelékébe tartozó dolgozók végeztek. Mindkét vállalat életében jelentős esemény volt, hogy 1985. november 1-jén megnyílt a repülőtér 2-es terminálja.

1992-ben aztán a gépkarbantartásra is megalakult a MALÉV-ból egy leányvállalat, Aeroplex Közép-Európai Légijármű Műszaki Központ, vagyis ACE néven.

A nagy mértékű, úgymond baráti kapcsolatot mi sem mutatja jobban, minthogy a hagyományos (emlékmű-koszorúzással egybekötött) dunakeszi repülőnapot is a három vállalat közös rendezésében tartották meg.  

Az LRI korábbi kettős funkcióját végül 2002. január 1-jén (az Igazgatóság megszűnésével egy időben) két külön cég vette át: a HungaroControl Zrt. a légi irányításért, a Budapest Airport Zrt. pedig a repülőtér üzemeltetéséért vállalta a felelősséget.